Az életem egy ösvény, melyen végig kell sétálnom. Minden keresztező út egy hiba lehetőség, hiszen ha letérek, eltéveszthetem az utam, de vezethet jó és rossz irányba is. Azt, hiszem én most nagyon eltévedtem valahol. Sétám során egy betonfal keresztezte utam, mely mellett inkább egy kerülő úton keresztül el szerettem volna menni, ahelyett, hogy ezt a falat ledöntöttem volna. Ez a fal bizony a feledés, megbocsátás, harag fala, képtelen vagyok lebontani.. Haragszom, mert van miért, nem tudok felejteni, mert teljes odaadással dolgoztam mindazon, hogy megfelelhessek, de nem volt elég, s nem tudok megbocsátani, mert mélyen belül gyökeret vert a fájdalom.  Ideje kiírnom magamból mindazt, ami fáj és rettenet mód bánt, visszaolvasva a bejegyzéseim egy hisztis libának tűnhetek és kegyetlennek, amiért így állok a párom lányához, de most szeretném ha tudnátok mi is történt. Tavaly decemberben költöztem ki páromhoz, a lánya pár nappal korábban költözött hozzá vissza, mivel tanyán lakunk és ő még iskolás volt, nekem fel kellett hordanom, ez azt jelentette, hogy mindennap hajnali négykor keltem miatta. Mire hazaért ebéddel vártam, ha telefonált, hogy hamarabb jön félbe hagytam mindent és rohantam, amit kívánt megfőztem, takarítottam a szobáját, az utolsó bugyijáig mindent összehajtogattam neki és szépen elpakoltam mindent. Egyedül vezettem mindent pedig 17 évesen az ember már besegíthetne kicsit, de nem bántam, hiszen én vagyok a „háziasszony” és szerettem is csinálni, örültem, ha boldogok és finomat ehetnek, vagy melegre jönnek haza, vagy tiszta házra. Áprilisban a párom elkezdte a piacozást, nyáron ő gyümölcsökkel foglalkozik és persze én is napiszinten benne vagyok, de akkor nem tudtam, mert májusban egymást követték a vizsgáim és kénytelen voltam tanulni, mert jó jegyeket akartam. Április ötödikétől hó végéig hallgattuk, hogy a párom nem ad fizetést a lányának, meg ha elmenne máshova dolgozni már százezer forintot kereshetett volna. Nem kapott fizetést, de dohányzott, evett, tisztálkodott, sminkcuccokat és ruhákat vehetett magának. Emberek tudjátok ti mennyibe kerülnek ezek? A legszarabb kínai leggings 2000FT ő kapott 10.000Ft-os kabátot stb.. tehát nem kell azért sajnálni. Májusban írásbeli vizsgám előtt másfél órával fel kellett vinnem buszhoz, ahelyett, hogy nyugodt békés hangulat lehetett volna ő neki állt flegmázni és bunkóskodni. Mikor jött a busz kiszállás előtt benyögte, hogy „Nekem nincs szükségem rátok, nektek van rám.” Ez a mondata pedig örökre megmaradt. Lelépett még aznap Pestre, hogy ott majd ő megél magának. Egy héttel később jöttek a levelek facen, hogy ő boldog és mennyi pénze van és, hogy mi milyen szarok vagyunk, mire én annyit válaszoltam, hogy „Akkor persze jó voltam mikor felkeltem miattad, hajnali négykor. Meg főztem, mostam, takarítottam és melegre jöttél haza.” Válasza: Akkor sem ;))

Borzasztóan fájt nekem és nagyon sokat sírtam miatta, mert én tényleg azt hittem, hogy értékelve van, hogy van egy hülye aki ugrik ha fütyülnek és mindent rendben tart. Képtelen vagyok megbocsátani és újra úgy állni hozzá, ahogy tavaly télen álltam, hogy tényleg szerettem mint egy barátnőt. Azt hiszem ez a dolog meghalt.