24. Hunyd le a szemed.. .. és hitesd el magaddal, hogy nem lehet mindig rossz.
Hogy uralkodnék szíveden,Ha a magamén sem szabad? Csöndesen görnyedek rozoga laptopom felett, sós könny marja szemem, mely elhomályosít mindent körülöttem, s egyszer csak utat törve magának elindul lefelé, mint árvíz idejént a patak, mely átszakítja gátját, mely korlátozta addigi szabadságát. Utart tört, s most már szabad. Porrá zúzza a legnagyobb akadályt, mely egy ember alkotta kordon volt számára, mi karanténba helyezte őt a külvilágtól. Eljött az ideje, a patak most bosszút áll.
|