Na ki az, aki karácsonykor blogol? Hát én. Nem is tudom, hogy fogalmazhatnám meg a dolgokat jelen esetben. A melankólia, úgy követ napról-napra, mint egy éhező fekete kutya, aki arra vár mikor esek össze, hogy tűhegyes fogait belém mélyesztve jól lakhasson belőlem. Gyűlölöm a karácsonyt.. ezt már eldöntöttem. Ez életem legrosszabb karácsonya. Ajándékokról ne beszéljünk.. Öcsémtől kaptam egy fekete bundás köntöst, páromtól egy csokit sem. Nagyon szarul esett. Nem érdekel az, hogy mi mennyibe kerül, mert ha egy 30ft-os csokit is vesz én örülök neki... de az évfordulónk is el van felejtve és a karácsony is.. A lányai kaptak ajándék csomagokat, hát most olyan szörnyű lett volna levenni mellé egy csokit nekem? Ezt most biztosan idióta picsás hisztinek veszitek, és a krácsony nem erről szól.. de ha te hónapokkal ezelőtt készülsz valamire és azt sem tudod mit vegyél neki, meg gyűjtögetsz és boldogan csomagolgatod a dolgokat, mert hátha örülni fog neki, akkor szarul esik, hogy az az ember aki állítólag szerelmes beléd, még csak a szándékot sem mutatja arra, hogy "gondoltam rád". Az öcsém kemény 12.000Ft-os ösztöndíjat kap havonta.. de karácsonyra megvette nekem az 5000Ft-os köntöst, amire évek óta vágyom, persze az ő esetében mérges voltam rá, mert ne pocsékolja rám a pénzét, tőle is elég egy gondoltam rád pasztmek csoki és kész. De nem, ő eldöntötte. Nagyon örülök neki egyébként, mert iszonyú pihipuhi. :3 Tőlem pedig kapott egy katonai gázmaszkot, mert az én öcsém fura és ez volt minden vágya xD

Nem utolsó sorban tegnap párom összecsokizta a telefonom, azóta nincs hangszórója, rohadtmód boldog vagyok... 2 évig törleszthetem a nagy semmit, mert csörögni sem csörög... 12.000Ft-ért takarítanák ki. Sony m4 aqua-ról van szó, mielőtt valaki emgkérdezné, miért nem szedem szét.

Szóval, most lehet idiótának nézni, de ebből a tetves gödörből azt  a kiutat találtam, hogy neki állok tanulni. Hö, mondtam.! Sajnos nem tölthetem a karácsonyt a párommal kettesben, tudom előre, hogy feszkó lesz, mert mindig az volt, amikor a lánya is itthon volt, mivel engem zavar az, hogy délután ötig alszik és nem lehet miatta takarítani meg ilyenek, mert hiszti van meg száj húzgálás ha megy a porszívó és őszintén a nemi életünk is romokban lesz. Őszintén mondom, hogy most szeretnék haza költözni, nekem ez nem kell, nem hiányzik, de nem akarok hirtelen haragból hülyeséget csinálni, mert meg bánnám, tudom. Így azt eszeltem ki, hogy soook sok bosszankodás mellett a hisztimet szépen tanulásban vezetem le. Először is létre hoztam egy blogot, egy másikat, ahol csak angolul fogok posztolni, előre közlöm, szörnyű nyelvtani hibákkal, sajnos általánosban borzasztó leszarom stílusú angol tanárunk volt és ha az alap nyelvtani dolgokon elhasalsz, akkor bizony az egészen. Attól függetlenül, hogy szarnak érzem az angolom négyes lett az érettségim belőle. Lényegtelen. Imádom az angolt és szeretném, ha tökéletesíthetném, már pedig egy ilyen blog kihívás és szerintem jó gyakorlás lesz. A másik dolog, amibe bele vetem magam a biológia, mert azt imádom, főleg a makrobiológiát és végül a történelem lesz még az amibe majd beleásom magam. 

Talán, így sikerül átvészelnem a dolgokat és ártani sem fog egy kis agytorna.

Az angol blogom: aftermath.gportal.hu

Őszintén, nem tudom mennyi értelme van most blogolnom, szétrobbanok az idegtől és tudom, hogy egy oltári nagy maszlagot fogok itt  hagyni, ettől függetlenül, úgy érzem , ha most nem írok nyúlok a kötélért, vagy a pengéért., szóval inkább ti olvassatok baromságokat, mint én csináljak hülyeséget. Nem, hogy kiléptem volna a gödörből vagy feljebb kúsztam volna, most tartok ott, hogy az egész rám omlott és levegőért sikoltozom a romok alján, mert képtelen vagyok beledögleni, mivel még mindig találok apró pontokat, ahol szűkön, ugyan de igenis kapok levegőt. Ezek a pontok jelentik a kitartásomat és a türelmem, illetve azt a rohadt szerencsétlen fajtámat, hogy mindig bízom a holnapban, mert hát az biztos jobb lesz. Dehogy lesz jobb. Miért is lenne? Hiszen rólam van szó, az örök szerencsétlenségről, az idióta vesztesről, aki azon idegeskedik, hogy a párja lánya holnap hazajön és kimerülésig szarban vagyunk, de holnaptól még rosszabb lesz. S, mindezek tetejében itt ez a rohadt karácsony, ami az egész internetes kereskedelmet megbénította, mert hát nincs postázás és mégis ki a fene venne december közepén bármit is azért, hogy majd csak januárban kaphassa meg? Senki. Na nekem meg ezen múlik a megélhetésem és mikorra a számlák már rendezve lettek a pénz elfogyott és most nem szeretném leírni, hogy milyen kifejezésekkel tudnám illetni a helyzetet, de csúnyákkal. Gyerekek... nem találok kiutat. Azt hiszem a romok között ragadtam és bár megölni nem fog, de napról-napra fogja szépen lassan összeroppantani mindegy egyes porcikámat, míg végül lelkemig hatolva eldönti sorsom.

Valamilyen borzalmas mód magam alatt vagyok, azt hiszem sikerült magam belerántanom egy mély gödörbe, megint. Vannak, ilyen időszakok, mikor rámtör minden, hogy miben élek, hogyan élek, mikről kell lemaradnom és milyen dolgok miatt kell aggódnom, na meg persze az a bizonyos "én nem erre születtem" gondolatok. Nyugodt életet szeretnék élni, de jelenleg csak feszültséget és semmit érzek. Nem, olyan semmit, hogy jóó lesz, ahogy lesz, meg nincsen itt semmi baj. Ez a semmi más milyen. Semminek érzem magam, a cselekedeteim, a teljesítményeim... üresnek érzem magam. Mondhatni elcseszettnek. Ez az időszak most elfog tartani egy darabig, mert általában ez így szokott lenni, van, hogy egy hónap, kettő.. van, hogy két nap, három, és van, hogy jön egy dolog, ami csak rátesz egy lapáttal és akkor ott végem, nem, hogy gödörben vagyok, még földet is kaparok magamra. Ó, gyerekek mikor lehetek már gondtalan, boldog felnőtt? Valójában még fel sem nőttem.. csak felnőttként kell viselkednem, főzni,mosni stb, ellátni a párom, megfelelni neki. Szeretném tele poszterezni a szobám MCR,FOB,BVB és Metallica plakátokkal, de ezt már nem lehet. Szeretnék egy napot végig feküdni az ágyban, de akkor rögtön érkezik a sok megjegyzés, mert itt mindig kell valamit csinálni, olyan nincs, hogy rendet rakok és akkor rend van. Cseresznye a habon, hogy párom lánya is célozgatja, hogy hazajön. Nem akarom. Én nem azt vállaltam, hogy egy lassan 18 éves csajnak is nekem kell nyalnom a seggét és mosnom a bugyiját. Azt hiszem sok nekem ez a felnőttesdi. Újra gyerek akarok lenni. Néha tényleg szeretnék itt hagyni mindent, magam mögött és futni, de szeretem a párom, nagyon. :) Ez az egyetlen ok, ami visszatart. Sokszor nem azt kapom, amit megérdemlek, sokszor hazahozza a munkát, vagy más dolgokat és feszült miatta és akkor lehetetlenség vele szót érteni. De mégis rohadtul szeretem, amikor hazaér, amikor reggel kávét hoz fel nekem, amikor megölel és ha este lefekszem reflexből nyúl is értem. Azt kell mondjam, megéri. ♥ Szar időszakom van, de túl leszek rajta... hiszen, A jövő golyóálló és az utóhatása csak másodlagos.♥ 

Ma elmentünk anyával autót venni neki, sikerült találnunk egy kis Fiat Puntot, ami falun belül de még városba való szaladgálásra is tökéletes neki, mivel még ennek is 6 liter a fogyasztása - ha kihozza annyiból- és bizony a mai világban ez számít. Főleg a mi fizetésünkhöz mérten. Egyébként -most röhöghettek- de nekem egy kemény Daewoo Ticom van xD Nyáron 3,8 litert eszik - számomra is hihetetlen lenne, ha valaki ezt írná, de ez bizony bizonyított dolog- Télen viszont ez a kis szutyok is bekapja az 5-6 litert, ami viszont tényleg röhej egy ilyen picur autónál, de sajnos annak tudható be, hogy benzines és sokkal érzékenyebb a változásokra. Na mindegy szerintem nyáron az övé is lemegy mondjuk 4 körülre. Ennek az útnak az ára viszont az volt, hogy először is nekem kellett hazavezetnem a párom citroen jumperét, ami már nem olyan vicces mert egy kisteherről beszélünk, ami nekem cseszett nagy és ismeretlen terepen, sötétben, belvárosban, csúcsforgalomban, ez bizony kegyetlen menet volt, de ráadásképp még a Tesco parkolóban meg is kellett állni és bizony nekem ott parkolnom kellett xDD. Megoldottam. Cserébe persze kárpótolva lettem egy sztereó fülessel és egy fehér fenyőfával, hófehér. FEHÉR picike, ami csak az enyém *-*. Majd veszek rá szépséges mini díszeket. :33 A másik ára viszont az volt, hogy lekéstem a postást és holnap fel kell mennem, felvenni a csomagom. Ez egy tragédia nekem. December 5-én volt egy éve, hogy kiköltöztem páromhoz tanyára, de esküszöm sosem voltam még sehol falun belül csak egyetlen egy boltban. Postázni/vásárolni átjártam a régi lakhelyemre, mert azt szoktam meg és frusztrál a tudat, hogy ismeretlen helyre kell bemennem. Na most nézhettek hülyének, megengedem. :D 

Őt kéremszépen karácsonyra becsomagolva, vagy csomagolásnélkül is tökéletesen meg fog felelni, a páromat sem fogja zavarni, ígérem eldugom. ♥