17. The aftermath is secondary.
szintn, nem tudom mennyi rtelme van most blogolnom, sztrobbanok az idegtl s tudom, hogy egy oltri nagy maszlagot fogok itt hagyni, ettl fggetlenl, gy rzem , ha most nem rok nylok a ktlrt, vagy a pengrt., szval inkbb ti olvassatok baromsgokat, mint n csinljak hlyesget. Nem, hogy kilptem volna a gdrbl vagy feljebb ksztam volna, most tartok ott, hogy az egsz rm omlott s levegrt sikoltozom a romok aljn, mert kptelen vagyok beledgleni, mivel mg mindig tallok apr pontokat, ahol szkn, ugyan de igenis kapok levegt. Ezek a pontok jelentik a kitartsomat s a trelmem, illetve azt a rohadt szerencstlen fajtmat, hogy mindig bzom a holnapban, mert ht az biztos jobb lesz. Dehogy lesz jobb. Mirt is lenne? Hiszen rlam van sz, az rk szerencstlensgrl, az idita vesztesrl, aki azon idegeskedik, hogy a prja lnya holnap hazajn s kimerlsig szarban vagyunk, de holnaptl mg rosszabb lesz. S, mindezek tetejben itt ez a rohadt karcsony, ami az egsz internetes kereskedelmet megbntotta, mert ht nincs postzs s mgis ki a fene venne december kzepn brmit is azrt, hogy majd csak janurban kaphassa meg? Senki. Na nekem meg ezen mlik a meglhetsem s mikorra a szmlk mr rendezve lettek a pnz elfogyott s most nem szeretnm lerni, hogy milyen kifejezsekkel tudnm illetni a helyzetet, de csnykkal. Gyerekek... nem tallok kiutat. Azt hiszem a romok kztt ragadtam s br meglni nem fog, de naprl-napra fogja szpen lassan sszeroppantani mindegy egyes porcikmat, mg vgl lelkemig hatolva eldnti sorsom.
|