Hogy uralkodnék szíveden,Ha a magamén sem szabad? Csöndesen görnyedek rozoga laptopom felett, sós könny marja szemem, mely elhomályosít mindent körülöttem, s egyszer csak utat törve magának elindul lefelé, mint árvíz idejént a patak, mely átszakítja gátját, mely korlátozta addigi szabadságát. Utart tört, s most már szabad. Porrá zúzza a legnagyobb akadályt, mely egy ember alkotta kordon volt számára, mi karanténba helyezte őt a külvilágtól. Eljött az ideje, a patak most bosszút áll. 

Az életem egy ösvény, melyen végig kell sétálnom. Minden keresztező út egy hiba lehetőség, hiszen ha letérek, eltéveszthetem az utam, de vezethet jó és rossz irányba is. Azt, hiszem én most nagyon eltévedtem valahol. Sétám során egy betonfal keresztezte utam, mely mellett inkább egy kerülő úton keresztül el szerettem volna menni, ahelyett, hogy ezt a falat ledöntöttem volna. Ez a fal bizony a feledés, megbocsátás, harag fala, képtelen vagyok lebontani.. Haragszom, mert van miért, nem tudok felejteni, mert teljes odaadással dolgoztam mindazon, hogy megfelelhessek, de nem volt elég, s nem tudok megbocsátani, mert mélyen belül gyökeret vert a fájdalom.  Ideje kiírnom magamból mindazt, ami fáj és rettenet mód bánt, visszaolvasva a bejegyzéseim egy hisztis libának tűnhetek és kegyetlennek, amiért így állok a párom lányához, de most szeretném ha tudnátok mi is történt. Tavaly decemberben költöztem ki páromhoz, a lánya pár nappal korábban költözött hozzá vissza, mivel tanyán lakunk és ő még iskolás volt, nekem fel kellett hordanom, ez azt jelentette, hogy mindennap hajnali négykor keltem miatta. Mire hazaért ebéddel vártam, ha telefonált, hogy hamarabb jön félbe hagytam mindent és rohantam, amit kívánt megfőztem, takarítottam a szobáját, az utolsó bugyijáig mindent összehajtogattam neki és szépen elpakoltam mindent. Egyedül vezettem mindent pedig 17 évesen az ember már besegíthetne kicsit, de nem bántam, hiszen én vagyok a „háziasszony” és szerettem is csinálni, örültem, ha boldogok és finomat ehetnek, vagy melegre jönnek haza, vagy tiszta házra. Áprilisban a párom elkezdte a piacozást, nyáron ő gyümölcsökkel foglalkozik és persze én is napiszinten benne vagyok, de akkor nem tudtam, mert májusban egymást követték a vizsgáim és kénytelen voltam tanulni, mert jó jegyeket akartam. Április ötödikétől hó végéig hallgattuk, hogy a párom nem ad fizetést a lányának, meg ha elmenne máshova dolgozni már százezer forintot kereshetett volna. Nem kapott fizetést, de dohányzott, evett, tisztálkodott, sminkcuccokat és ruhákat vehetett magának. Emberek tudjátok ti mennyibe kerülnek ezek? A legszarabb kínai leggings 2000FT ő kapott 10.000Ft-os kabátot stb.. tehát nem kell azért sajnálni. Májusban írásbeli vizsgám előtt másfél órával fel kellett vinnem buszhoz, ahelyett, hogy nyugodt békés hangulat lehetett volna ő neki állt flegmázni és bunkóskodni. Mikor jött a busz kiszállás előtt benyögte, hogy „Nekem nincs szükségem rátok, nektek van rám.” Ez a mondata pedig örökre megmaradt. Lelépett még aznap Pestre, hogy ott majd ő megél magának. Egy héttel később jöttek a levelek facen, hogy ő boldog és mennyi pénze van és, hogy mi milyen szarok vagyunk, mire én annyit válaszoltam, hogy „Akkor persze jó voltam mikor felkeltem miattad, hajnali négykor. Meg főztem, mostam, takarítottam és melegre jöttél haza.” Válasza: Akkor sem ;))

Borzasztóan fájt nekem és nagyon sokat sírtam miatta, mert én tényleg azt hittem, hogy értékelve van, hogy van egy hülye aki ugrik ha fütyülnek és mindent rendben tart. Képtelen vagyok megbocsátani és újra úgy állni hozzá, ahogy tavaly télen álltam, hogy tényleg szerettem mint egy barátnőt. Azt hiszem ez a dolog meghalt.

Ha nem volt blogom, akkor is évvégén mindig készítettem egy évösszegzős feljegyzést. Nézzük az előző évem.  Sikerült elköltöznöm otthonról és összeköltöznöm a párommal, sikeresen leérettségiztem jó jegyekkel és lett jogosítványom, autóm.  Az idegeskedések, családi forradalmak és bosszankodások viszont végig kísérték az évem. Azt hiszem az együtt élősdit nem így képzeltem el, legalábbis nem egy plusz fővel a páromon kívül. Nehéz alkalmazkodni és nehéz mindig megfelelni mindenkinek, már pedig sajnos képtelen vagyok ezt a butaságot törölni magamból a „megfelelési kényszert”. Ebben az évben sem változtam semmit, ugyanúgy nem tudok nemet mondani és mindig háttérbe szorítottam magam. A fent említett pár pozitívumot kivéve, ez volt életem legrosszabb éve eddig, mind érzelmileg, mind fizikailag megterhelő volt a rengeteg felelősség és figyelmesség és mindezek mellett, még hiábavaló is volt.

Szeretném, ha 2016-ban jobban a sarkamra tudnék állni, én lennék a listám első helyén, hogy ne a párom lányának vegyek cigit reggelre, hogy rátudjon gyújtani, hanem magamnak meleg nadrágot, hogy ne fagyjak meg és ne úgy nézzek ki, mint egy csöves.

Terveim és Wish Listjeim idénre.
- Farkasfüles lógós sapi.
- MCR pénztárca.
- Egy szép gyújtó és cigis doboz.
- Felhalmozni a ruhákat.
- Boldog lenni párommal.
- Új szekrénysor, mert ezek haldokolnak.
- Teljesen új laptop.

Azt hiszem, nem várok sokat az újévtől. J Boldog Új Évet!

Aki nem szereti a vulgáris kifejezéseket, illetve az illetlen témákat, az kérem ne olvassa el ezt a posztot, mert ez a két öreg, engem is kiakasztott, de ezt nem lehet kicsillagozva leírni, mert úgy nincs értelme xD Ha pedig érted a poént, akkor hajrá! :D

Gondoltam ma egyet és átugrottam anyához, mondván oldjuk már a stresszt egy kis csajos csevegéssel, mert lassan tényleg bekattanok, mit ad ég, ezer éve nem látott öreg házaspárocska csücsül anya kanapéján. Reszkető kézzel nyúltak a kávéjuk után, s két kézzel teljes erőfeszítéssel koncentráltak, minden egyes kortynál, hogy valóban a szájukba szürcsöljék a meleg koffein hadat. Leróttuk a szokásos tisztelet köröket és én előre elkönyveltem, hogy nem ma kellett volna ide átjönni. Tárgyaltuk a témákat és végül elértünk, ahhoz a részhez, hogy ugyan már miért is vagyok én, olyan búvalbaszott? Tán' nem jó az ember? - hangzott el az első kérdés. Mosolyogva feleltem, hogy nincs semmi baj.  - Akkó' meg mit szomorkodsz? Lefejellek, mint Süsü a vadkörtét te lány, ha nem mosolyogsz nekem! Hát nem temetésen vagyunk mi! Logikusan végig futott az agyamon, hogy mi olyan kemény fenyegetés abban, hogy Süsü lefejel egy körtét? Talán a körte vadsága miatt? Idióta elmélkedéseim közepette elnevettem magam, mert csak hasonló idióta ember kezd el ilyen hülyeségeken gondolkodni, mire - nevezzük józsi bácsinak - Józsi bácsi megszólalt: Nézzed már Maris, már vigyorog is, mint pina a lavórban!! - nevetett az öreg jókedvűen és magam sem bírtam megállni, mert ezek a beszólások, földre vittek.. tehát hallottam már, olyanról, hogy vigyorog, mint a vadalma, mint a kutya meg hasonlók, de eez kész. :D Egyáltalán miért vigyorogna egy női nemiszerv egy lavorban? Mikor fel oldódott a hangulat meséltem egy kicsit az itthoni dolgokról, természetesen ezek sem maradtak viccek nélkül.. nem emlékszem már az összes hülyeségre, de egy fenyegetés az nagyon meg maradt bennem. Józsi bácsi: Mond meg annak a lánynak, hogy ha paraszt lesz veled, akkor úgy meg fejelem, hogy a két szeme koccint egymással!! Marika néni: Na de Józsikám, hát mire tanítod ezt a gyermeket? - kérdezte a kis hallgatag néni, mire Józsi bácsi megint kontrázott. - Hát de Maris nem hallod mit művel? Hát ez akkora bunkó, hogy már ütni lehet vele! 

Sajnos nem jut eszembe több, de én nagyon sokat nevettem délután, én is kaptam pár hülye beszólást, de olyan furcsákat mondott néha, hogy meg sem bírtam jegyezni. :D Nagyon jó volt ott lenni. Talán nektek így olvasva nem vicces, de az a felháborodás, az a hirtelen semmiből való beszólás, ezek engem most nagyon felvidítottak. Józsi bácsi a legkirályabb öregpapa a világon és ezekből a hülyeségeiből könyvet kellene írnia. xD ♥